Az acsargó, tomboló kutya sajnálata

 Munkám során sok-sok acsargó, engem főellenségnek tartó, még a gazdája szavát is semmibe vevő, engem mindenáron széttépni akaró kutyával találkoztam már. Voltak közöttük igen veszedelmesek is, de bizony, nem egyről hallottam már, hogy vége, elment, nincs többé. Egy ilyen acsargó kutyát egyszer azon találtam, amint fekszik és csak néz rám, nem ugat. Nem értettem. Csengettem, kiabáltam a gazdájának, de a kutya csak nézett és nem mozdult. A gazda végül kijött, hátrakísért a gázórához és közben elmondta, hogy a kutya rákos, már nagyon le van épülve és még aznap el fogja altatni. Miután közösen megsajnáltuk, a gazda még ott maradt beszélgetni a szomszéddal, s mondta, nyugodtan menjek, ez a kutya már biztosan nem bánt.

 Így is volt. Odaértem a kutyához, s megragadva a lehetőséget, hogy egyedül maradtam vele, egész közel mentem hozzá.

 Érdemes volt ennyire gyűlölnöd? - kérdeztem. Látod, most itt fekszel szánalmasan és én mégsem gyűlöllek, hanem sajnállak téged. Te miért nem tudtál egy kicsikét megérteni?

 A kutya ekkor nagy-nagy nehezen felkelt, remegve állt a lábain és rekedten, szinte alig hallatszott, de ugatott még egyet. Majd összecsuklott. Ekkor újra rám nézett és mintha azt mondta volna: ilyen ez a világ: nekünk, kutyáknak ez volt megírva. S szemei csillogásában láttam a sajnálatot, a megértést.

 Ekkor már nem tomboló, vad kutya volt, hanem egy ártatlan, kedves kutyus, aki nem akar ártani.
Ekkor én hajoltam le, és megsimogattam a kutyát. Hátranéztem, nem jön-e még a néni, s ekkor észrevettem, hogy két kisgyerek figyel az ablakból mosolyogva.

 A kutya feje már a földön pihent, csupán szemei néztek fel rám, majd még feljebb, távolabb egy ismeretlen dimenzió felé. S én elsiettem tőle.

Miért vannak acsargók az emberek között is?

 Újra és újra átélve azonban magamban e történetet, világossá vált, hogy bizonyos emberek nem azért gorombák, nem azért agresszívak, s nem azért olyanok, amilyenek, hogy nekünk ártsanak. Hanem azért, mert az ő életük így lett megírva. Ezt kell tenniük. Mint az acsarkodó, fenevad házőrzőknek. A kérdés már nem az bennem: hogy miért ilyen bunkó? Miért ilyen utálatos? Miért ilyen primitív?

 A kérdés az: vajon mire akar nevelni az élet ezzel? Vajon mi a helyes reakció? Vajon mi a bölcs válasz?

 Akinek van kedve, és szeretne életminőségben, lélekben egy gazdagabb világot magának, aki szeretné gyakorolni az én valósan átélt szituációs történeteimen keresztül, hogy miként adható érett, jó válasz egy nálunk fejletlenebb, primitívebb ember támadására, az kérem, jöjjön, induljon velem ezen az úton és legyen kicsit részese mind a munkámnak, mind a megtapasztalásaimnak.

 És ha van érett gondolata (ami nem olyan, hogy: miért nem rúgtad fel? Miért nem vágtad pofán?), azt örömmel olvasnám, és megosztanám, hogy közösen gondolkodva képesek legyünk tovább fejleszteni konfliktusmegoldó és egyéb, meglepő szituációkra reagáló képességünket.

 Nem célom, hogy tömegek olvassák naplómat. A célom az, hogy egy minőségi olvasmányos gyakorlati leckeként szolgáljon azoknak, akik fel kívánnak készülni olyan helyzetekre is, amikben még nem volt részük. Aki azt mondja: őt már nem érheti meglepetés, már mindenben volt része, az az ember téved és nagyon nagy meglepetés fogja érni. A bölcs ember tanul és készül olyan helyzetekre, amikkel addigi élete során még nem kellett szembenéznie. Azért, hogy erősebbé váljon, hogy érettebb legyen.

 A blog remélem, nemcsak nekem, hanem másoknak is ad majd támpontot az életbe szembe jövő kihívásoknál. Ilyenkor legyen bölcs nem hirtelen reagálni, hanem visszaemlékezni, mi is a helyes reakció. S bízom benne, hogy lesz néhány olyan acsarkodó is, aki felismeri, hogy bizony ő azon az oldalon áll, aki másoknak bajt, bánatot, szomorúságot okoz. És képes lesz szakemberhez fordulni, s belátni, hogy lelkének gyógyulásra lesz szüksége.

Normálisnak maradni - minden helyzetben...

 Halkan, de fontos megjegyezni: az emberek nem kétfélék. Bár a kutyák között is vannak nagyon agresszívak és nagyon szelídek, azért sok kutya válik kiszámíthatatlanná bizonyos helyzetekben. Ugyanígy az emberek is nem mindig ugyanúgy reagálnak. Ismertem olyan embert, aki mindig nagyon kedves volt hozzám, de amikor egyszer reggel 8-kor becsöngettem és felébresztettem, bizony egy egészen új oldalát ismertem meg.

 Az acsarkodó, másikra rárontó lény tehát mindenkiben ott van. Blogom célja, ne csak azt tanuljuk meg, hogy a sok normálatlan viselkedésre miként lehet megfelelően reagálni, hanem azt is, a nehéz, számunkra abnormális helyzetekben miként tudunk higgadtak, normálisak maradni, azaz a másik emberre nem rátámadni és megalázni.

A lélek egészsége

 A pszichológia, a lélektan sokak számára elvont tudomány és jóval kevesebben mernek lelki problémájukkal szakemberhez fordulni, mint fizikai fájdalmak esetén. Bízom benne, hogy naplóm segítséget jelent majd ebben is, és lesznek emberek, akik megismerve történeteimet rádöbbennek, hogy ők maguk is az acsarkodók oldalán álltak és ezen változtatni szeretnének.

 Ha lelki problémáinkat, sérelmeinket ugyanolyan fontosnak tartanánk, mint testi fájdalmainkat, sokkal élhetőbb volna a világ. Hiszem, hogy egyre többen képesek leszünk ezt megérteni és lelkünkre ugyanúgy vigyázni, mint a testünk egészségére.