Naplóm célja

 Blogomon egy eredeti témával kívánok foglalkozni, az általam megélt, valós történetek megjelenítésével. Névtelen hozzászólásra nincs lehetőség, de az értelmes, mondanivalóval bíró hozzászólásokat örömmel fogadom e-mailben. Célom tehát nem a tömegek igényének megfelelő szenzáció hajhász, hazug, másokat bemocskoló írás, hanem valós, általam megélt élethelyzetek, a mindennapi életben az átlagember által csak ritkán megélt szituációk megosztása. Ez nyílván egy olyan, igényes réteget érdekelhet csupán, akik szeretnek a mások hibájából, történeteiből tanulni. Akik egyébként tisztelettel hallgatták diákkorukban pedagógusaik tanácsát, szüleik nevelését, s akik nyitott szívvel meghallgatják érett felnőttként is az idős emberek bölcsességét, tapasztalatait.

 Nem tartom magam különösen tapasztaltnak. Nem kívánok valamiféle bölcs szerepet osztani magamnak, bár nyílván lesznek, akik majd ezzel vádolnak meg. Én csupán úgy gondolom, ahogy másoknak mesélem az életben is történeteimet, hogy velem valamiért jóval sűrűbben és töményebben történnek meg a meglepő és megdöbbentő események. Ez talán a munkámból adódik, talán valamiért a sors rendelte így. Nem tudom. De ahogy észrevettem, hogy az emberek kérdezik, van-e valami új sztori, történt-e mostanában valami érdekes, azt gondoltam, szélesebb rétegeket is érdekelhetnek e történetek.

 Én magam is átélem sok ember életét, különös történeteit, amiket mesélnek. Tudok tanulni mindegyikből. A legegyszerűbb embertől is van mit tanulni, ha az ember fogékony rá és meglátja mások történeteiben a tanulságot.

 Ezért azt gondolom, aki nyitott rá, képes lehet felmérni magát az általam megírt történetek által, ha beleéli magát a helyzetbe, s felteszi magának a kérdést: Én mit tettem volna? Én más lettem volna? Én hogyan reagáltam volna?

 Ha pedig szakemberek, vagy bölcs emberek érdemi hozzászólással gazdagítják e történeteket, akkor azt hiszem, sikerül megvalósítani valamit abból, amit elképzeltem 13 évesen, hogy mit jelent számomra az újságírás: egy jobb minőségű élet elérése mások életének, gondolatainak megismerése által.

 Hogy mikor mit teszek, hogyan reagálok, az megítélés kérdése, hogy jó-e, vagy sem. Azt kérem a kedves olvasótól, érezze át, élje át történeteimet, s tegye fel magának a kérdést a végén: én hogyan reagáltam volna rá ebben a helyzetben?

 Azt szeretném magam is jobban megérteni és megtanulni, hogy miként lehet bölcsen, jól reagálni azokra a beteg elméjű, agresszív, támadó, ordítozó emberekre, akikkel amúgy a hétköznapokban is találkozhatunk, ám én, a munkámból kifolyólag jóval sűrűbben és töményebb formában találkozom. És természetesen a nem felsőbbrendűségből adódó más érdekes, meghökkentő történeteimet is szeretném közre adni, amik szintén tanulságosak lehetnek. Nekem mindenképp segítenek egy hasonló szituációban, hogy megfelelően kezeljem a helyzetet.