Becsengettem egy házba, mire jött ki egy nagy darab fiatalember dühödten:

– Minek csenget?! – jött ki ordítozva, s ismételve magát: Minek csenget? Nyisson be, nyitva a kapu! Ne csengessen ember, hanem jöjjön be! Nyitva van a kapu.

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Bementem és mondtam neki, hogy azért ez a mai világban nem annyira természetes, hogyha nyitva a kapu, akkor bemegyünk. Erre már elhallgatott és láthatólag megértette, hogy nem jogos a dühe. 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

  Minden rendben volt…

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

Mónus Tamás, 2018. December 12.