Bár már nagyon sok párbeszéden és köszönésem túl vagyok, mindig érnek meglepetések. Amióta leolvasó vagyok, neveztek már sokféleképpen, így voltam már:
- Gázos úr
- Tamás
- Tomi
- Tomika
- Tamás Úr
- Mónus Úr
- Villanyos
- Villamos
- Gázos
- Pénzbehajtó
- Végrehajtó
- Gázszámlás bácsi
- Rendszer kiszolgáló
- Putyin csicskása
- Fiúka
- Fiatalember
- Öcsi
- Haver
- Hölgyem
- Barátom
- Öcsém
- Kedves
- Drága
- Lenin elvtárs
- Tigáz
- stb.
Már azt hittem, nem igazán lepődöm meg semmilyen megszólításon, köszönésen. Ma mégis sikerült egy kisöreg úrnak meglepnie furcsán kombinált köszönésével:
– Tiszteletem öcsi!
Bevallom, bár kissé régen neveztek már öcsinek, de így, ebben a formában még soha és nagyon jót nevettem rajta.
Amit szerintem megfelelően tettem:
Nem kértem ki magamnak, hogy nem vagyok öcsi!
Önkritika/változtatási javaslat magamnak:
Minden rendben volt.
Mi a Te meglátásod?
Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!
Mónus Tamás, 2018. December 22.