Egy lakatlan háznál beszéltem meg időpontot. 2-3 perccel hamarabb érkeztem, de ezt általában így is szoktam, mert nem szeretem, ha rám kell várni főleg télen. Ahogy azonban megálltam, a szomszéd kutyái elkezdtek hangosan ugatni. Kijött a nagy darab kopasz fiatalember és kérdően nézett rám. Köszöntem neki, de ő csak nézett gorombán tovább. Elővettem a telefonom, hogy ellenőrizzem az időt, mivel láttam, hogy -bár az ő kutyái ugatnak, mégis ő az -ideges.

 Nem is bírta sokáig, elkezdett kiabálni:

– Mit ácsorog itt? Húzzon el onnan!

– Bocsánat, de a gázórát kell leolvasnom!

– Fa***-at sem érdekli, mit akar, húzzon el, nem érti? Ott nem lakik senki, hiába vár!

– Tudom, hogy nem lakik, de meg van beszélve, hogy idejön.

– Hogy volna már megbeszélve ember?! Engem nézel te hülyének? Én vagyok megbízva a ház felügyeletével, ne akarjon már hülyének nézni! Húzzon el, vagy hívom a rendőrséget!

 Ekkor megállt a ház előtt a tulajdonos, s a szomszéd idegességtől vörösre puffadt fején kikerekedtek a szemek, s a nagy behemót egy ici-pici nyusziba ment össze, úgy integetett a megérkező tulajdonosnak:

– Szia Góré! – majd gyors léptekkel bement.

 Elmeséltem a tulajnak a történetet, mire csak annyit mondott:

– Ez egy hülye! Senki nem bízta meg őt semmivel, csak fontoskodik! Ne haragudjon érte!

– Ugyan! – mondtam legyintve! – mondtak már ennél cifrábbat is nekem!

– Azt gondolom! – mondta erre nevetve.

Amit szerintem megfelelően tettem:

  Illedelmesen válaszoltam akkor is, ha láthatólag ő nagyon közönséges volt.

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

  Máskor az ilyen embernek felajánlani, hogy felhívom a tulajdonost, hogy igazoljon. Igaz, semmi sem kötelez, hogy ilyen embernek igazoljam magam, de úgy tűnik, a szomszéd valódi megjelenése valóban meglepte, ezért egy ilyen felajánlással el lehet oszlatni a kételyeit. 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

Mónus Tamás, 2019. Január 09.