Egy lakótelepi részen csengettem már a harmadik lakásba, amikor egyszer jött le egy idősebb férfi, s kinyitva a lépcsőházajtót bementem. Rohant azonban le utána egy fiatal nő, aki kinyitva a lépcsőházajtót, hangosan utánakiabált:

– Fel fogom hívni a feleségedet és meg fogom neki mondani, hogy kurvához jársz!

 A jelenet elég kínos volt számomra, bár semmi közöm nem volt az esethez, féltem, hogy valaki esetleg kijön majd a lépcsőházból és meglátva engem arra gondol, hogy nekem szólt a hangos szó. Nem jött azonban ki senki, a fiatal nő pedig indulatosan, sírva ment fel a lakásába.

 Én oda se néztem rá, de magamban végiggondolva nevetni kezdtem… Hiszen úgy tűnt, ez a hölgy kiváló önismerettel rendelkezett…

Amit szerintem megfelelően tettem:

  Nem szóltam semmit és nem kérdeztem meg, hogy mégis kire gondolt?

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

   Minden rendben volt.

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

Mónus Tamás, 2019. Január 25.