Felhívtam a telefonszámot, ami meg volt adva a fogyasztóhoz.

– Sz. Henriket keresem! – Mondtam, mire ő:

– Nincs itt a Henrik.

– És mikor lesz ott? – kérdeztem vissza, mire ő így válaszolt:

– Nem tudom. Ki az a Henrik egyáltalán?

– Bocsánat, ezek szerint nem őt hívtam fel?

– Nem.

– Akkor elnézést kérek, viszont hallásra.

Általam levont tanulság:

 Van, aki nem mondja egyből, hogy téves, hanem játszik, vagy csak szeret beszélni.

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Nem mondtam neki, hogy „Akkor miért azt mondta, hogy nincs itt”, ill. az, hogy elnézést kértem a téves hívásért.

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

Mónus Tamás, 2016. Június 19.