Egy családi házhoz csengettem, s egy nagyon mérges idős férfi jött ki.

– Jó napot kívánok – szólítottam meg kedvesen – a gázórát jöttem leolvasni.

– Na jöjjön! – mondta morcosan, miközben kinyitotta a kaput, majd miután beléptem ingerülten kérdezett: – Zöld kabátba?

– Kérem? – kérdeztem vissza meglepetten.

– Még soha senki nem jött maguktól zöld kabátba. Ez az új módi?

– Elnézését kérek. Van ennek jelentősége?

– Persze hogy van! Maguk mindent megváltoztatnak?!

– Bocsánat, de nálunk nincsen egyenruha!

– Már az sincs! Bravó! Ez Magyarország! Kefélni legalább tud?

– Tessék?

– Gondoltam! Szégyen, amit maguk művelnek, tudja? Megmondhatja nyugodtan a főnökének is! Én nem félek senkitől!

– Nincs is mitől félnie! – mondtam (bár gondoltam, hozzáteszem: legfeljebb önmagától)

– Maguk teljesen hülyének nézik az embereket?

– Ne haragudjon, de nem értem magát!

– Nem érti!

Majd néhány szótlan lépés után a kémény nyílásra mutatott és így szólt:

– Tessék itt van! Keféljen!

– Ezt most miért mutatja?

– Maga mondta, hogy a ház orrát akarja megkefélni! Tessék itt van a ház orra!

Ekkor kissé ingerülten így válaszoltam:

– Én azt mondtam, hogy a gázórát jöttem leolvasni!

– Olvasson amit akar! Teljesen hülyének kezelik az embert! Miért nem szexlapot olvas?

Erre már nem szóltam semmit…

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

  Sokáig türelmesen válaszoltam és próbáltam követni az öreg mondatait.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

  A végén nem szabadott volna idegesnek lenni. Bár tényleg nagyon idegesítő volt és egyszerűen hihetetlen, hogy ennyire kiforgat mindent, mégis türelmesnek kellett volna maradni. 

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. December 04.