Egy idős hölgyhöz mentem leolvasni:

– Határozott mozdulatokkal kotorta a havat, fáradhatatlanul.

Így szólítottam meg:

– Egy kis pihenésképpen javaslom, nézzük meg a gázórát!

 A hölgy mosolyogva kísért a mérőhöz, miközben így szólt:

– Tudja, kedves, most múltam 83 éves, de nagyon kemény nő vagyok! Levették a mellemet, de kit érdekel? Senki nem keresi! Azt hiszi, engem érdekel? Keményen dolgozok, és tudja mit? Még élvezem is.

 Nem szoktam beteg embereken nevetni, de e hölgy, ahogy előadta, s amiket mondott, nagyon szórakoztató volt. Nagyon jót nevettem rajta, ugyanakkor mindenképp példaértékűnek tartom ezt a hozzáállást, főleg ebben a korban. 

Amit szerintem megfelelően tettem:

  Mosolyogva, de tisztelettel hallgattam, amit mond.

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

  Minden rendben volt. 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

Mónus Tamás, 2019. Január 05.