Egy hosszú utca utolsó harmadában észrevettem, hogy az utolsó háznál valaki csípőre tett kézzel áll az utca közepén és figyel. Messziről szúrt a tekintete, ezért csak ritkán néztem oda, de azért majdnem minden második háznál odapillantottam fél szemmel. Szinte tudtam, hogy engem figyel és azt is, hogy ideges az illető. Amikor már kb. 6-8 házzal jártam tőle, hallottam a hangját is, de úgy tettem, mintha nem hallanám, amit mond:

– Na már itt van! Ilyen lassan még a csiga sem tud menni, mint ahogy ez jár. – mondta valakinek, aki az arcát nem fedte fel.

Közelebb érve még hangosabban folytatta:

– Na meddig várjak még? Oda is becsenget?! Ezt nem hiszem el! Soha nem fog ideérni. Itt állok a fagyban, nem igaz, hogy nem látja!

 Amikor pedig már csak 2 házzal arrébb jártam tőle, egyenesen nekem kezdett kiabálni az idős nő:

– Mint a Messiást, úgy várom már magát! Mikor akar végre hozzám jönni? Nem látja, hogy itt várom már mióta? – ripakodott rám, mire így válaszoltam:

– Elnézést kérek, de én nem mondtam, hogy jöjjön ki, különben is holnap kellene hivatalosan jönnöm.

– De ha már itt van, jöjjön már ide, sajognak a lábaim, nincs magában tekintet?

– Rendben, odamegyek. De csengettem volna, nem kellett volna itt várnia.

– És ha kihagy? Én rohangáljak majd maga után? – kérdezte, mire azonnal láttam, hogy valami rossz tapasztalata lehet korábbról, így nem próbáltam tovább józan ésszel érvelni.

 Leolvastam a mérőt és a hölgy nagyon nagy mosollyal köszönte meg:

– Nagyon kedves fiatalember, köszönöm a rugalmasságát.

– Ugyan, ez csak természetes! – válaszoltam neki. 

Amit szerintem megfelelően tettem:

  Amikor kiderült számomra a nyilvánvaló, akkor már nem akartam jobb belátásra téríteni, s végül ez tette őt is elfogadóvá, kedvessé…

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

  Máskor az ilyen láthatólag türelmetlen embereket nyugodtan meg lehet szólítani: engem vár? vagy ilyesmivel, nem pedig a tutit megválaszolni, aminek az ilyen embereknél úgy sincs semmi, de semmi értelme. 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

Mónus Tamás, 2019. Január 08.