Egy bácsika, miután becsengettem, aranyos kis kutyáját pórázra kötötte és úgy sétált ki vele,hogy beengedjen. A kiskutyának egy hangja se volt, csóválta a farkát és szinte mosolygott rám, olyan kedvesen és fegyelmezetten ült a gazdija előtt. Megkérdeztem ezért:

– Miért kötötte meg ezt az ártatlanságot?

– Mert ez így van rendjén! –  válaszolta erre csendesen és nagyon kedvesen a papa, és  ez  a figyelmesség nagyon jólesett nekem. Kutyatartásból jelesre értékelem magatartását és azt kívántam, a sok vad kutya gazdája is jusson el erre a gondolkodásra…

Amit szerintem megfelelően tettem:

  Kifejeztem, hogy mennyire kedvesnek találom ezt a figyelmességet.

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

   Minden rendben volt.

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

Mónus Tamás, 2019. Január 22.