Csengettem egy házhoz és az ablakon kikiabált egy nő:

– Mindjárt jövök!

 Közben valaki felhívott, s én tollat vettem elő, hogy felírjam a telefonon kereső kérését. Ekkor a nő, akihez csengettem, jött ki és így szólt:

– Ne telefonáljon, mondtam, hogy jövök! Nem tud várni?

 Erre nem válaszoltam semmit, letettem a telefont, és felírtam a telefonáló kérését. Erre a nő, amint nyitotta ki a kaput, így szólt

– Ne írjon! Mondtam, hogy jövök azonnal! Miért ír?

– Bocsánat, de nem magának írok! – válaszoltam, de erre már nem mondott semmit. 

Amit szerintem megfelelően tettem:

  Nem háborodtam fel, hogy miket mond…

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

   Máskor lehet már az első félreértésnél tisztázni és kedvesen elmondani, hogy valaki mással beszéltem és annak a kérését írtam csak le.

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

Mónus Tamás, 2019. Január 26.