Egy családi házhoz mentem leolvasni, ahol a nő idegesen szólt a férjének:

– Na gyere, itt van! Szerezd vissza nekem!

 Értetlenül néztem rájuk, de a férj nem szólt semmit, csak megmutatta a gázórát.

 A feleség ekkor kikelt magából:

– Fiatalember, árulja el nekem, hogy lehet újra papír számlát kérni?

– Elektronikusra váltottak? – kérdeztem vissza.

– Nem mi, csak az a bolond férjem! 

– De hát azt is ki tudják nyomtatni papírra! -. kezdtem lelkesen érvelni – higgye el, sokkal jobb az elektronikus számla, de ha kell, kinyomtatja és láthatja papíron is!

– Nem tudom kinyomtatni!

– Hogyhogy nem tudja?

– Úgy, hogy a drágalátos férjem ezt is elintézte, hogy ne lehessen kinyomtatni!

 Ekkor már kezdtem felismerni, hogy valami zavar van ebben a beszédben.

– De hát minden elektronikus számlát ki lehet nyomtatni!

– Ezt nem! A mi számlánk titkos, a kedves férjem nem akarta, hogy megtudjam, mi van benne! Valamit titkol előlem! Mert ő egy igazi hülye!

 – Sajnos nem tudom, hogy van-e lehetőség visszaállni papír alapúra, ezt az ügyfélszolgálaton tessék megkérdezni.

 – Ha még ott szóba állnak velem! A bolond férjem lehet, azt is elintézte, hogy ott se álljanak szóba velem.

 Ekkor már jobbnak láttam búcsúzni, elköszöntem, mire az addig mélyen hallgató férj így szólt:

– Ne haragudjon a feleségemre! Szegény nem tehet róla, hogy beteg aggyal született!

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

  Nem tettem jól semmit, azt kellett volna válaszolni, hogy az ügyfélszolgálaton próbáljon segítséget kérni…

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

   Nem igazán érdemes ingerült embert okos érvekkel meggyőzni, úgysem fogja érteni, mert nem lát, nem hall az indulataitól… 

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2019. Január 30.