Pszicho sztorik

 Gyermekkoromban nagyon szerettem társasjátékozni. Sok-sok év eltelt, amikor már jó ideje nem játszottam ilyet és elgondolkodtam: vajon miért nem hiányzik? Rájöttem, hogy ráléptem a legnagyobb táblára. Volt, hogy kiestem, volt, hogy előrébb kerültem. Láttam másokat gyorsan haladni, majd hirtelen nagyot zuhanni.

  Az élet a legnagyobb társasjáték. Ahhoz, hogy egyenletesen haladjunk előre, ahhoz ismernünk kell mások játékát, életét, történeteit.

 Lélektani találkozásaim, jeleneteim mind-mind arra tanítanak, hogy az élet bármikor letérhet a biztonságosnak hitt útról. Egy tragédia, egy támadás, egy állati ösztön, egy beteg elme, egy bűnöző, egy baleset, vagy épp egy nyugalmi állapotban hirtelen jövő rosszullét, ami lábunkról ledönt, netán teljesen összeomlunk tőle.

  A váratlan helyzetek sokasága közül nem tudjuk mikor, mi ér el bennünket. Felkészülni mindenre nem is lehet. Mégis, okulva saját és mások által megélt történésekből eljuthatunk egy olyan érettségi fokra, ami bizonyos helyzetekben segítségül szolgálhat.

Mónus Tamás, 2014. Január 06.

Hozzászólások lezárva.