Egy lakatlan lakótelepi lakáshoz érve mindig felhívtam a megadott telefonszámot, hogy időpontot egyeztessek a tulajdonossal a gázóra leolvasás miatt. A hölgy, aki felvette, mindig nagyon kedvesen beszélt: “édesem, drágám, cukorborsóm, stb” beceneveken szólított, ismeretlenül. Mindig vele egyeztettem telefonon, de mindig a férj jött el a címre, miután a feleséggel leegyeztettem, így a hölggyel soha nem találkoztam.

 A férfi ilyenkor mindig megkérdezte, hogy hozzájuk mikor megyek. Mondta, hogy nyugodtan menjek be, a nagykapu nyitva van mindig, olvassam csak le az órát. Így is volt.

 Ma, amikor hozzájuk mentem, kijött a hölgy, aki valószínűleg ekkor látott először személyesen. Számon kérőn nézett rám:

– Segíthetek? Hogy jött be? Mit szeretne?

– Én? – kérdeztem vissza mosolyogva.

– Igen, maga! Ki maga?

– Hogy ki vagyok én? – kérdeztem vissza nevetve, amire Ő láthatólag még pipább lett, de engem nem zavart, élveztem a játékot. Mivel azonban a hölgy már láthatólag tényleg ideges volt, úgy éreztem, gyorsan kell válaszolnom, s csak annyit mondtam:

– Én vagyok a cukorborsó.

 

Általam levont tanulság:

 Aki telefonba kedves, nem biztos, hogy ismeretlenül is szimpatizál velem. Lehet, hogy a telefonba megszólaló hangom, vagy a munkaköröm szimpatikus neki, de a személyem, vagy az a tény, hogy idegen emberként bemegyek az ingatlanára már kiveri a biztosítékot nála.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

Az mindenképp jó, hogy nem felejtettem el a férj kérését, hogy menjek be.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Az, hogy tudom valakiről, hogy kedves, még nem jelenti azt, hogy ezzel vissza lehet élni. Bár engem is meglepett, hogy személyesen láthatom a hölgyet, attól még megérdemelt volna egy tiszteletteljes bemutatkozást, egy korrekt tájékoztatást arról, hogy ki vagyok és miért jöttem be csengetés nélkül. Ha kérdeznek tehát, akkor illedelmesen válaszolni kell és nem játszani akkor sem, ha tudom, hogy az illető a végén elnéző lesz és nevet majd velem együtt.

 

Mi a Te meglátásod?

 Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2014. Március 24.

Vissza a topikba