Egy nagyon agresszív, idős férfi hívott fel telefonon, még év elején, hogy milyen jogon hagyok neki papírt, amikor Ő mindig otthon van? Amikor odamentem hozzá, folytatta a kioktatást, fel volt háborodva, szerinte én nem tudok csengetni és megmutatta, hogy kell a gombot megnyomni.

 Mondtam neki, hogy higgye el, több ezerszer csengettem már, ismerek minden csengő típust, tudom, hogy kell egy gombot megnyomni. Az öreg azonban nem fogadta el a magyarázatomat.

– Akkor dörömböljön, rúgja az ajtót, de ne dobjon be papírt. Én mindig itthon vagyok, addig dörömböljön, és rugdossa az ajtót, amíg kijövök. Ha még egy papírt hagy, feljelentem.

– Rendben, így lesz- válaszoltam neki higgadtan, mire megnyugodott, hogy jól beolvasott nekem.

 Így hát amikor ma újból kellett mennem, nyomtam lent a kaputelefont is és fent a lakáscsengőt is, többször. De nem jött ki. Ekkor elkezdtem dörömbölni, rúgni ugyan nem rúgtam az ajtót, de nagyon hangosan dörömbölhettem, mivel a szomszédok kijöttek. Az egyikük így szólt:

– Oda hiába zörög, nem fog kijönni, mert maghalt az öreg.

 

Általam levont tanulság:

 Vannak olyan emberek, akik nem hallják meg a másik hangját, kizárólag a saját igazuk van, semmi más. Ha azt mondja nem csengettem, akkor az úgy van. Hogy mi értelme ennek, arra persze nem tudná a választ, de nem gondolkodik el, hogy mit mond.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Az első alkalommal jó, hogy nem kezdtem hevesen védeni magam. Aki ennyire ideges és nem hallja a higgadt választ, annak felesleges volna ordítozva mondani az igazamat, mivel nem is akarja hallani az ellenkezőjét, kizárólag az ő vádjai elhangzása a fontosak.  Jó tehát, hogy nem kezdtem el veszekedni vele, hanem megnyugtattam azzal a válasszal, amit hallani akart.

 A második alkalommal jó, hogy emlékeztem rá és megtettem mindent, amit kért, így legalább megkíméltem magam egy második körtől: lehet, ha nem dörömbölök, akkor nem mondja meg a szomszéd, hogy meghalt a papa.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2014. Május 02.

Vissza a topikba