Leolvasás közben a gépem lefagyott és újra kellett indítani. Így egy kicsit hosszabbra sikerült a rögzítés. Erre a láthatólag nem teljesen ép lelkű hölgy rám förmedt:

– Mit ír ennyit? Szeretném, ha az utolsó mondatot kitörölné!

-De hát nem írtam mondatokat, csak számokat! – védekeztem.

– Nagyon kérem, ne tegye ezt velem! Törölje ki, amiket jegyzetelt!

– Rendben, törlöm, nézze meg! – s megmutattam neki a PDA-t, hogy lássa, valóban csak számokat írtam.

Erre Ő láthatólag megnyugodott, aminek nagyon örültem.

 

Általam levont tanulság:

 Vannak olyan emberek, akik képzelődnek, kombinálnak, fantáziálnak és olyan dolgokat is valóságosnak hisznek, amiknek semmi valóság alapja sincs. Ezekből rengeteg félreértés, kapcsolat megromlás, összeveszés keletkezik az élet minden területén.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Felvettem az illető ritmusát, nem állítottam makacsul a saját igazamat, és nem győzködtem, hanem egy egyszerű játékkal belementem, beleléptem az ő elképzelt valóságába. Hogy azonban ne legyen továbbra is feszült, meggyőztem róla, hogy  már elmúlt a veszély, amitől oly nagyon retteget.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2015. Október 12.

Vissza a topikba