– Csókolom, a gázórát jöttem leolvasni. – mondtam egy idős hölgynek, akinél még nem voltam korábban és nem ismert.

A néni tágra nyílt szemekkel kérdezett vissza:

– Ez igaz?

Erre  én:

-Igen, ez igaz!

Mire Ő ismét:

– Ez IGAZ?

Mire én:

– Igen, igaz.

– Biztos nem betörő?

– Nem.

– Akkor jöjjön. – s kedvesen mosolyogva bekísért.

 

Általam levont tanulság:

 Kitartóan kell a bizalmatlan emberek felé viszonyulni.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Nem lettem ideges, s nem kérdeztem vissza: Még hányszor fogja megkérdezni?

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2016. Március 30.

Vissza a topikba