Csengetés után kijött egy idős ember. Mondtam, hogy miért jöttem, mire Ő idegesen így támadt rám:

– Ugye hogy megmondtam?

– Mit? – kérdeztem vissza meglepetten.

– 20 évvel ezelőtt, amikor szerelte be, hogy ne vigye a házba, hanem tegye a kerítéshez? És ha nem vagyok itthon? Másoknál bezzeg oda tudta tenni, mi?

Mivel láttam, hogy az öreg úr nagyon elszánt és ideges, feleslegesnek tartottam bizonygatni ártatlanságomat, ehelyett azt mondtam neki:

– Tényleg igaza volt, elnézést, hogy így alakult.

Erre a bácsi teljesen megváltozott és nagyon kedvessé vált.

 

Általam levont tanulság:

Az emberi elme egy újabb csodája…

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Minden rendben volt véleményem szerint.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2016. Október 27.

Vissza a topikba