Mondtam az érdeklődő tekintettel kisétáló úrnak, hogy gázóra leolvasás miatt vagyok itt. Erre Ő ekképp reagált:

 

– Most ezt komolyan mondja?

– Igen, miért?

– Nem hiszem el, hogy én vagyok az egyetlen, aki május ellenére begyújt. Ha egyszer hideg van, akkor kénytelen fűteni az ember.

– Ja ez nem azért van.

– Ne meséljen!

– Tessék elhinni, hogy nem azért van!

– Tudom én, hogy figyelik, mikor gyújtok be. Nyugodtan fotózgasson, engem nem érdekel, ha hideg van, nem érdekel, hogy vége a télnek én fűtök és kész. Végülis megfizetem, senkinek semmi köze hozzá!

 

Általam levont tanulság:

Háát, nem is tudom…

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Mindenképp példás a türelem ilyen esetben.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2017. Május 21.

Vissza a topikba