Amíg olvastam le a mérőt, két nő beszélgetett mellettem, közben a gyerek hangosan kiabált az anyjának:
– Figyelj már rám!
Mire az egyik nő lehajolt hozzá:
-Jáj, ne haragudj drágám, nem hallottam, hogy szólsz!
– Képzeld, a Tanár néni annyi leckét adott és órán is annyi feladatot adott, hogy olyan fáradt vagyok.
Gondoltam, anyuka majd elmagyarázza a gyereknek, hogy tudod kisfiam, már nagyobb vagy, mindig többet kell teljesíteni. Ehelyett anyuka kikelt magából:
– há’ meghülyűt egíszen az a nőűő? Esküszöm bemegyek és helyreteszem!
Nehéz volt szó nélkül megállnom, de fegyelmeztem magam: ehhez aztán tényleg semmi közöm és inkább mosolyogva elbúcsúztam.
A gyerek persze nem köszönt, csak a két nő, de ezen már nem csodálkoztam…
Általam levont tanulság:
Sok gyereket a saját szülei rontanak el…
Amit szerintem megfelelően tettem:
Jó dolog, hogy nem szóltam bele…
Önkritika/változtatási javaslat magamnak:
Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.
Mi a Te meglátásod?
Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!
Mónus Tamás, 2017. Szeptember 17.