Sokszor bekerülök emberek telefonjaiba, de talán mert előttem vagy utánam beszélnek másokkal is, így sokszor nem megfelelő módon mentenek el. Ebből sok bonyodalom, félreértés adódik. Diktálták már be nekem a havonta lejelentendő mérőállást, keresték Pistike tanár nénijét, de olyan is volt, hogy porzsákot akart valaki rendelni nálam. Belefáradva a sok értelmetlen hívásba, úgy gondoltam, ha ezután valaki kever valakivel, az leszek, akit szeretne, csak hogy ne legyen olyan unalmas mindig magyarázni, hogy valójában ki is vagyok.

Meg is történt a mai napon: telefonon hívtak:

– Jó napot kívánok, Mónus Tamás vagyok!

– Jó napot kívánok Mónus Úr, Ön ugye az ügyvéd?

– Nem, nem az vagyok – válaszoltam, aztán eszembe jutott a fogadalmam. Ezt már nem tudtam visszamondani, ezért nem tudtam, hogyan is lehet, és lehet-e egyáltalán viccelni ilyen hivatalosnak tűnő beszélgetésben.

– Nem? Kérdezte meglepetten a hang. Hát akkor ki?

– Én a bíró vagyok- válaszoltam, mire döbbent csend lett és a hívó fél letette a kagylót.

Azt hiszem, legközelebb mégis inkább maradok az unalmas válasznál: én a gázórás vagyok…

 

Általam levont tanulság:

Nem tréfálni idegenekkel, akiket nem ismerek, lehet, hogy komoly bajban vannak.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Ebben a szituációban nem tettem semmit jól, nem szabad viccelni olyanokkal, akiket nem ismerek.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Rendesen kell válaszolni, megmondani, hogy ki vagyok, akármennyire is fárasztó mindig magyarázkodni, hogy bizonyos emberek nem jó néven mentenek el a telefonjukba.

 

Mi a Te meglátásod?

 Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2017. November 30.

Vissza a topikba