Lépcsőházban hallottam, amint egy női hang mondja valakinek: rendszeresen sütök-főzök, mindent megteszek neki, rendbe tartom az egész lakást, mindent megcsinálok, ami egy asszony dolga. Ő meg mit mond?: unalmas vagyok, még élni akar!

 Már majdnem elkezdtem sajnálni, amikor egyszercsak tányércsörömpöléseket, csapkodásokat hallottam, s a nő őrjöngeni kezdett: “ezt érdemlem ennyi év után?” -kiabálta. Majd a legkülönfélébb káromkodások közepette zengeni kezdett a lépcsőház kiabálásától.
 

Általam levont tanulság:

Vannak emberek, nők és férfiak egyaránt, akik kizárólag a saját pozitív tulajdonságaikat látják, de a negatív tulajdonságaikat egyszerűen képtelenek észrevenni, vagy ha mégis, akkor azokért kizárólag másokat hibáztatnak. 

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Nem csináltam semmit, csupán hallgató voltam és elemző.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. Február 28.

Vissza a topikba