A sztori még tavaly történt. Egy kislány kérdezte tőlem, amint bementem hozzájuk:

– Lennél az apukám?

 Erre én akkor mosolyogtam csak, semmit nem válaszoltam.

 Most, hogy újból kellett volna mennem hozzájuk, már nem laktak itt. Szomszédoktól érdeklődve csak annyit tudtam meg, hogy külföldre mentek. 

 

Általam levont tanulság:

 Nagyon sok gyermek él csonka családban és ez egyáltalán nem válhat természetessé… Érdemes volna foglalkozni a témával és sikeres házaspárokkal bemutatni, milyen a sikeres házasság és a sikeres gyermeknevelés. Ha egyszer lesz rá energiám és időm, talán megpróbálom.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Sajnos nem tettem semmit, nem mondtam neki semmit, hiszen magam is apa nélkül nőttem fel, nem sok okos tanácsot tudtam volna adni.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Nem tudom sajnos, hogy mit lehetne erre bölcsen válaszolni…

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. Március 05.

Vissza a topikba