Csengettem egy házhoz, kijött a néni tésztás kézzel. A férje kint az udvaron telefonált. A nő kinyitotta a kaput, majd ráordított a férjére:

– Azonnal rakd le a telefont és menjél, intézd a kutyát, nem igaz, hogy 1 órája ülsz a telefonon!

 A férfi gyorsan elbúcsúzott a telefonban és szaladt a kutyát megfogni.

 Ez igen – szögeztem le magamban, de jó lenne, ha máshol is ilyen vezényszóra működne minden. Sajnos az esetek többségében az ilyen utasítások vitát, veszekedést szülnek, ami sokszor a szemem előtt zajlik. Ezért elgondolkodtam: ez a férj vagy papucs, vagy tudja, hogy rossz fiú volt és tényleg sokat beszélt. Persze az is lehet, hogy megvárta, hogy elmenjek és aztán kikérte magának ezt a hangnemet a mamától, ezt már nem tudhatom, mindenesetre tetszett ez a gyors engedelmesség.

 

Általam levont tanulság:

 A gyors intézkedéshez bizony határozottság kell, nem bizonytalankodás…

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Csak szemlélő és elemző voltam.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. Március  26.

Vissza a topikba