Egy 50 körüli nő nagyon szigorúan nyitotta ki a kaput:
– Jöjjön be! – mondta határozottan.
Bementem, s lassan elindultam a ház felé. Egy férfi is jött kifele. Ekkor a nő a kapuból rám förmedt:
– Megvárná, míg bemegyek?
– Persze! – válaszoltam neki.
– Nagyon otthonosan mozog! – folytatta a szidalmat.
– Bocsánat, akkor megállok itt.
Mire a férfi -bár hallotta mindezt- így szólt: menjen nyugodtan, ott van a ház falán az óra.
– De hát most mondta a hölgy, hogy várjak. – válaszoltam.
– Igen, várjon, hova rohan? – kérdezte ingerülten a nő.
– Én nem rohanok sehová. – mondtam neki higgadtan.
Ezután a nő kikísérte a férfit, s a kapuban elkezdett vele beszélgetni egy receptről, meg hogy másnap akkor mikor induljanak. Én nem szóltam semmit, csak vártam.
Majd bejött a nő, s odafordult hozzám:
– Ne haragudjon, de épp a vőlegényemtől búcsúztam.
– Én nem haragszom! -mondtam- Miből gondolja, hogy én haragszok? Mondtam valami erre utalót?
Erre a nő nagyon kedves lett, s még mosolygott is végül.
Gondoltam, mi lenne, ha még búcsúzóul mondanám neki: “azért vigyázzon, ne ijessze el a vőlegényét!”, de inkább mosolyogtam én is és szép napot kívántam neki, noha nem volt könnyű…
Általam levont tanulság:
Vannak olyan emberek, akik mindenáron szeretnének veszekedni, egyszerűen erre vannak beprogramozva, hogy félreértenek mindent és meg akarják adni az alaphangot a veszekedés indításához. Amikor azonban erre nem talál partnerre, akkor egészen kedvessé tud válni.
Amit szerintem megfelelően tettem:
Nem kezdtem el felháborodni, és kikérni magamnak a hangnemet. Nem is maradtam néma, attól megint ideges lett volna. Egyszerűen higgadtan eloszlattam benne azt a torz képet, miszerint én rohanok. Miután provokatív módon még direkt nyugodtan elkezdett beszélgetni is a vőlegényével, akkor sem kezdtem sürgetni, hiszen minden bizonnyal ezt szerette volna. Ehelyett vártam rá türelmesen.
Önkritika/változtatási javaslat magamnak:
Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.
Mi a Te meglátásod?
Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!
Mónus Tamás, 2018. Április 20.