Egy 50 körüli nő nagyon szigorúan nyitotta ki a kaput:

– Jöjjön be! – mondta határozottan.

Bementem, s lassan elindultam a ház felé. Egy férfi is jött kifele. Ekkor a nő a kapuból rám förmedt:

– Megvárná, míg bemegyek?

– Persze! – válaszoltam neki.

– Nagyon otthonosan mozog! – folytatta a szidalmat.

– Bocsánat, akkor megállok itt.

 Mire a férfi -bár hallotta mindezt- így szólt: menjen nyugodtan, ott van a ház falán az óra.

– De hát most mondta a hölgy, hogy várjak. – válaszoltam.

– Igen, várjon, hova rohan? – kérdezte ingerülten a nő.

– Én nem rohanok sehová. – mondtam neki higgadtan.

 Ezután a nő kikísérte a férfit, s a kapuban elkezdett vele beszélgetni egy receptről, meg hogy másnap akkor mikor induljanak. Én nem szóltam semmit, csak vártam.

Majd bejött a nő, s odafordult hozzám:

– Ne haragudjon,  de épp a vőlegényemtől búcsúztam.

– Én nem haragszom! -mondtam- Miből gondolja, hogy én haragszok? Mondtam valami erre utalót?

Erre a nő nagyon kedves lett, s még mosolygott is végül.

Gondoltam, mi lenne, ha még búcsúzóul mondanám neki: “azért vigyázzon, ne ijessze el a vőlegényét!”, de inkább mosolyogtam én is és szép napot kívántam neki, noha nem volt könnyű…

 

Általam levont tanulság:

 Vannak olyan emberek, akik mindenáron szeretnének veszekedni, egyszerűen erre vannak beprogramozva, hogy félreértenek mindent és meg akarják adni az alaphangot a veszekedés indításához. Amikor azonban erre nem talál partnerre, akkor egészen kedvessé tud válni.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Nem kezdtem el felháborodni, és kikérni magamnak a hangnemet. Nem is maradtam néma, attól megint ideges lett volna. Egyszerűen higgadtan eloszlattam benne azt a torz képet, miszerint én rohanok. Miután provokatív módon még direkt nyugodtan elkezdett beszélgetni is a vőlegényével, akkor sem kezdtem sürgetni, hiszen minden bizonnyal ezt szerette volna. Ehelyett vártam rá türelmesen. 

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. Április 20.

Vissza a topikba