Fiatal hölgy őrjöngő kutyája mellett állt, miközben én vártam, hogy mi lesz: elzárja a kutyát, vagy új időpontot kér.

 A hölgy tanácstalanul állt, nézett rám, majd így szólt:

– Ha autóval jöttél volna, egyáltalán nem ugatna, még egy kávéra is behívnálak, akkor sem bántana. A bicikli az oka, hidd el.

– Elhiszem. – mondtam erre. De hát biciklivel vagyok… 

– Jobb lenne, ha este jönnél, akkor már lesznek mások is itthon, akik meg tudják fogni a kutyát.

 

Általam levont tanulság:

 Autóval járva valóban ennyire más emberek leszünk, hogy a kutya sem ugatna és  kávét is kapnék? Sokszor éreztem már magam úgy, mint Colombo:  miképp a hadnagy úr kocsiját, az én biciklimet is megnézték, szemrevételezték vizsgáló tekintettel már sokan, főleg újonnan ideköltözők, de ilyen nyilvánvalóan még nem mondta ki senki, hogy mi is az igazság…

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

Megértettem, amit mondott a hölgy :).

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Ebben a helyzetben ugyanígy tennék ma is.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. Július 23.

Vissza a topikba