Lakótelepi lakás ajtaja előtt álltam és csengettem. Tudtam, hogy a néni, aki ott lakik, lassan tud járni, ezért vártam. Egyszer csak hallottam is, hogy nyílik a lakásban levő ajtó és kiabál ki a néni:

– Jövök!

– Rendben várom! – mondtam erre.

 Ezután jó ideig vártam és hallottam is a mocorgást, ezért nem sürgettem. Pár perc múlva újra szólt a néni:

– Jövök! El ne menjen!

– Nem megyek, itt várom! – mondtam.

 Újabb percek teltek el, gondoltam, becsöngetek addig a szomszédba, de attól féltem, hogy pont akkor érne ki, ezért inkább vártam türelmesen. Néhány perc múlva újra kikiabált:

– Már itt vagyok az előszobába!

– Ez nagyszerű! – válaszoltam erre.

 A néni ezután jajgatott, valamit morgolódott magában, majd kis idő múlva újra kiszólt:

 – Már csak három lépés és kint vagyok!

– Nagyon jó! – mondtam erre – azt már megvárom!

 Ezután néma percek jöttek, s már megijedtem, hogy valami baja lett a néninek. De néhány perc múlva megszólalt:

– Egy!

 Na, ezen aztán már csak nevetni tudtam kínomban. Úgy voltam vele, ezt már akkor is megvárom, ha beesteledik, mert még egyszer nem kezdeném elölről a csengetéstől. Amíg ezen gondolkodtam, s néztem az órát, s számoltam az itt eltelt sok-sok értelmetlen percet, újra megszólalt a néni:

– Kettő! Már csak egy lépés! Várjon!

– Rendben, itt várok! – mondtam.

– Finom ebédet hozott? – kérdezte már egészen közel állva az ajtónál, de belül.

 Na ez aztán nagy fejtörést okozott, hogy mit is válaszoljak. Szegény azt hiszi, az ebédet hozták, mit is kellene válaszolnom, hogy a csalódástól nehogy rosszul legyen? Nem tudtam mást, mint őszintén válaszolni:

– Én nem az ebédet hoztam! 

– Három! Hanem mit? – kérdezte meglepődve.

– Én a gázórát jöttem leolvasni!- válaszoltam, s úgy voltam vele, lesz, ami lesz, most már mindegy.

 Ekkor a néni kinyitotta az ajtót és szerencsére mosolyogva fogadott: 

– Jöjjön aranyos! Azt hittem az ebédet hozták.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Türelmesen vártam.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Ma is így tennék.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. November 08.

Vissza a topikba