Egy családi házhoz csengettem már a második megkeresésemkor. Jött ki a férfi és így fogadott:

– Tegnap is itthon voltunk.

– Én tegnap is csengettem. – válaszoltam.

– Igen, tudom, hallottam. – válaszolta erre.

– És akkor miért nem jött ki? – kérdeztem meglepetten.

– Kinéztem az ablakon, de csak a sapkáját láttam, ezért nem jöttem ki. Azt hittem, a sapka csenget. Én nem hagytam el az enyémet, így biztos, hogy rossz helyen csengetett – gondoltam- ezért nem mentem ki.

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Csak nevettem rajta, bár miatta kellett kétszer mennem, de az indoklása nagyon egyedi volt.

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

 Máskor mozogni kell a kapuba, hogy ha véletlenül csak a sapka látszik, ne higgyék azt, hogy a sapka csenget.

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. November 12.

Vissza a topikba