Becsengettem egy házba, ahol egy olyan ember jött ki, aki mindig viccelődik. Ezúttal nagyon komoly arccal nézett és így szólt:

– Jaj de jó hogy jött! Lenne egy kérésem!

– Mi lenne az? – kérdeztem érdeklődve, remélve, hogy tudok neki segíteni.

– Szeretném megkérni, hogy olvassa le a gázórámat! Megtenné? Utána majd megmondja, hogy miért jött, de ez most nagyon fontos lenne!

 

Amit szerintem megfelelően tettem:

 Eleinte nyitottan hallgattam kérését, majd megértve, hogy ezúttal is viccel, csak most komoly arccal, nevettem rajta és természetesen teljesítettem a kérését. 

 

Önkritika/változtatási javaslat magamnak:

  Minden rendben volt…

 

Mi a Te meglátásod?

Lépj velem kapcsolatba, fejlesszük együtt az emberekkel való foglalkozás módját és írd meg nekem a javaslat@pszichosztori.hu e-mail címre, szerinted mi a történet tanulsága és mi lett volna a megfelelő magatartás a leolvasó részéről!

 

Mónus Tamás, 2018. December 13.

Vissza a topikba